6 évvel ezelőtt

Válság volt 6 évvel ezelőtt. A gazdaságban. A városomban. A város legjobb gimnáziumában. A kisebbik lányom lelkében, életében.
A városi válság kihatással volt a gimire, annak kiemelkedően jó tanáraira és ez által az én csupa szív és lélek gyerekemre.
Arra ment ki a játék, hogy a tanárokat meghurcolják, a sulit bezárják. Ez a több hónapon keresztül tartó harc a város vezetés javára dőlt el, tragédia is volt. Nem erről szeretnék írni, sok fórumon lehetett erről olvasni, hallani, értesülni. Valójában ekkor kezdődött az én gyerekem problémája ami a bőrén jelentkezett.
Ekcémához hasonló tüneteket kezdett el produkálni, amit persze nem lehetett kezelni semmilyen krémmel. A tünetek egyre erősödtek, a bőre egyre csúnyább lett, a teste 70%-át gyulladásos bőrfelület fedte, ami viszketett és fájt is egyszerre.
Ekkor tájt kaptam rajta Őt, hogy cigizik. Első rajtakapás volt. Humánus szülő révén megbeszéltük, hogy én ennek annyira nem örülök, ez nem egészséges, mi volt amiért erre rászokott, ami kiváltotta..... stb. Sokat beszéltünk róla. Nem kiabáltam, nem tiltottam, csak beszélgettünk és kértem próbáljon meg leszokni. Hagytam rá időt és egyszer-egyszer rákérdeztem hogy áll a dolog, mert nem éreztem a dohány szagát. Amikor elhangzott az a mondat, hogy már nem cigizek, nagyon örültem, megnyugodtam. Teljes lehet a gyógyulás, mert meggyőződésem volt, hogy a bőrbetegség kiváltója volt a cigizés IS!!! Ekkor már kisebb havi fizetéseket költöttünk arra, hogy a bőre rendbe jöjjön. A szokásosat csináltuk: jártunk orvostól-orvosig, természetgyógyásztól-természetgyógyászig. Sok időt, energiát és pénzt áldoztunk a gyógyulásért, természetesen sok lemondás mellett. Anyai szívem közben sajgott, hogy már lassan egy éve küzdünk a gyógyulásért és valójában látható gyógyulás nincs. Titokban, esténként sokat sírtam a tehetetlenség miatt, bár ebből nem látott semmit a gyerek. Egy gyenge pillanatomban engedtem a kórházi kezelésnek, a gyerek befeküdt a Heim Pál kórházba, bár ekkor már találtunk végre egy jó természetgyógyászt, aki megmondta hogy ne engedjem, mert nem lesz jó vége. Engedtem. Kár volt. 4 nap alatt a gyereket totál rendbe hozták, szinte semmi nem látszott az eddigi bőr problémákról. Persze, hiszen telenyomták a gyereket szteroiddal. Kívül-belül. Hazaengedték, de 2 nap múlva hatványozottan újult ki a probléma, nem túlzok tetőtől-talpig teli volt apró kis gennyes hólyagokkal, ruhát elviselni nem tudott. Mozogni is fájdalmas volt, a haja beleragadt az arcába. Most is elszorul a torkom, amikor magam elé képzelem ezeket a képeket. Ekkor jött a homeopátia és az Ökonet az életünkbe és közeledett lassan a nyár. Szedte a készítményeket a leány, de a gyógyuláshoz idő kellett, csak azt nem tudtam mennyi. A lelke gyógyulását is szerettem volna látni, hiszen elveszítette szeretett tanárait és hát egy 16 éves lánynak amikor nem szép a bőre az elég nagy csapás. Az utunkba került egy modell tanfolyam, már mindegy hogyan, az sem számít, hogy nagy becsapás volt az egész és az is mindegy, hogy melyik ismert modell nevével fémjelezték az egészet. A végén készült portfólió, amit Nánási Pál készített, volt a hab a tortán, no és az, hogy a gyerek élvezte az egészet, az önbizalma vissza-vissza térni látszott. Emberek közé járt, mosolygott és ez volt a lényeg. Ez már a nyár derekán zajlott. Közben a nemszeretemudvarló is lelépett, aki rossz hatással volt a gyerekemre. Ezt utólag Ő is elismerte, megbeszéltük már sokszor. Minden jól alakult, a bőre is gyógyulni látszott, de nem volt az igazi.
Az ősz új iskolában találta a leányt, aminek örültem, de féltem is tőle, az okát most nem részletezem.A bőre gyógyulásáért még mindig kűzdöttünk-kűzdöttem. Küzdöttem és itt a lényeg..... folyt. köv.